Esős megemlékezés az aradi vértanúkra és Gonzeczky Jánosra
A Szatmárnémeti RMDSZ, a Szent István Kör és a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés október 6-án a hagyományos helyen, a Zárda templom falán elhelyezett Gonzeczky emléktáblánál szervezett megemlékezést, amelyen az 1848-49-es forradalom vértanúhalált halt hősei előtt tisztelegtek.
Szomorú, esős időben emlékeztek több mint százan a magyar történelem egyik szomorú pillanatára: az 1848-as forradalom és szabadságharc leverésére, az osztrákok által bosszúból kivégeztetett hősökre. A megemlékezés kezdetén Nt. Rácz Ervin református és Ft. Ifj. Pallai Béla görögkatolikus lelkipásztorok emlékeztek a vértanúk hősiességére és imádkoztak lelki üdvükért. Ezt Gyenes Kincső szavalata követte. Gnándt Zoltán történelemtanár, tanfelügyelő a szomorú események részleteiről, történelmi vonatkozásairól beszélt.
„1849. október 6-án, szándékosan a bécsi forradalom első évfordulóján, Aradon kivégeztek 13 honvédtisztet. Magyarország és Erdély teljhatalommal felruházott ura, Haynau táborszernagy 14 tagú haditörvényszéke tanúk meghallgatása, védők részvétele nélkül, két tárgyalás után olyan honvédtiszteket ítélt halálra, akik a szabadságharc kitörése előtt a császári és királyi seregben tényleges tisztként szolgáltak és a szabadságharc alatt tábornoki rangot értek el, vagy önálló seregtestet vezettek. E katonák sokban különböztek: néhányan forradalmárnak vallották magukat, mások csak esküjükhöz kívántak hűek maradni. A magyarokon kívül volt közöttük német, osztrák, lengyel, horvát, szerb; kisnemes, polgár és főnemes; dúsgazdag és vagyontalan; voltak közöttük barátok és ellenfelek, de egyben azonosak voltak: hősiesen harcoltak a magyar szabadságért, nemzeti függetlenségünkért, s ezért életüket áldozták.
A szatmári magyarság nemcsak rájuk emlékezik. A múltba kalandozó gondolataink középpontjába a mártírhalált vállaló Gonzeczky János tábori lelkész alakját hellyezzük, aki kezdettől a magyar szabadság ügye mellé állt. Szentbeszédeiben erre buzdította a katonákat, híveket. Nyíltan és egyenesen hirdette a szószékről: „átkozott legyen az, aki az osztrák dinasztiának engedelmeskedik." 1849. augusztus 13-án a világosi fegyverletétel napján előzetes letartóztatásba helyezték Gonzeczkyt, majd perbe fogták. A vád: hazaárulás és felségsértés. Golyó általi halálra ítélték és október 8-án kivégezték. Sorsa összekapcsolódik a 13 aradi vértanú sorsával és mindazokéval, akiket a magyar szabadságharcban vállalt hősiességükért kivégeztek" - mondta.
A történelmi megemlékezést Magyar Lóránd városi tanácsos, a Szatmárnémeti RMDSZ alelnökének beszéde követte.
„Az aradi vértanúk példája arra kötelez bennünket, hogy a mindennapi életünkben mi is meghozzuk a szükséges áldozatokat. Céljaink eléréséért szívós munkát kell folytatnunk. Az 1848-as forradalommal ellentétben most nem a szabadságharcot, hanem a hétköznapok kis csatáit kell megnyernünk. Minden fórumon helyt kell állnunk: munkahelyeinken és a közéletben, különösen a helyi és megyei önkormányzatokban, valamint a parlamentben. Hiszen akkor lennénk teljesen legyőzöttek, az aradi vértanúk áldozata pedig hiábavaló lenne, ha belenyugodnánk legyőzetésünkbe" - mondta.
„A békés fejlődés lehetősége azóta sem adatott meg a Kárpát-medencének és benne a magyarságnak. Gyarapodás helyett számunk fogyatkozik, Széchenyi programja, pontosabban annak megvalósítása szükségesebb mint valaha. Az aradi vértanúk áldozata arra int, hogy most se adjuk fel a reményt. A forradalom és szabadságharc helyett a mi feladatunk a mindennapi helytállás és az, hogy apró lépésekben szerezzük vissza közösségünk jogait. Sok a tennivaló: meg kell erősítenünk a helyi vállalkozókat, a vidéki kisgazdákat, de a kulturális és civil szervezeteket is, hogy fiataljaink visszatérhessenek, megélhetést találjanak és minőségi életet éljenek. Mindent meg kell tennünk, hogy megálljon a szatmári magyarság de az egész nemzeti közösségünk apadása. Ha ez sikerül, vértanúink áldozata nem lesz hiábavaló" - zárta beszédét Magyar.
